2011. február 11., péntek

MI A SZERETETT..!


A SZERETETT..!

Minden, amit a gyermekünk tesz, kész csodának tűnik. Soha nem felejtem el azokat a pillanatokat, amikor a gyermekeim először rám mosolyogtak, amikor első lépteiket megtapsoltuk és nincs csodálatosabb érzés, mint amikor a karunkon alszik el egy gyermek, s mi arra gondolunk, milyen jó, hogy vigyázhatunk rá.

Amikor megkérdezik tőlem, milyen érzés apának, szülőnek lenni, azt szoktam válaszolni, az egyik legnehezebb dolog a világon, cserébe viszont megtanulunk feltétel nélkül szeretni.

Hihetetlen, elképzelhetetlen erő az önzetlen szeretet. Csak meg­mozdul benned, s máris megváltozik körülötted a levegő. Megvál­tozol elsősorban te magad. Letörli arcodról a keserű vonást, kisimítja szemed alól a ráncokat, belelop a szemedbe valami furcsa derűt, amitől fényleni kezd az arcod is - fényleni kezd az egész lényed is. Újraépíti egész testedet - valóságosan új embert épít belőled. Jó étvágyat ad és nyugodt álmot. Igazi békét ad és igazi örömet. Úgy nevetni és úgy nevettetni senki sem tud, mint akiben felébredt a szeretet.

Minden anya gazdag, ha szereti a gyerekeit. Nincs szegény édesanya, sem csúnya édesanya, sem öreg. Az ő szeretetük mindig a legszebb az Örömök között. És amikor, úgy látszik, szomorúak, akkor is elég egy csók, amit kapnak vagy adnak, és már minden könnyük csillaggá lesz a szemük mélyén.

Szeresd a gyermeket..! 
Ne legyen bús, komoly,Szemének tükriből játsszék örök mosoly.
Maradjon a gyermek: gyermek, míg csak lehet,Majd érzi súlyosan ő is az életet.
Hintsen a kikelet tarka virágokat,Daloljon a madár az árnyas lomb alatt.
Csörgesse a patak csillogva gyöngyeit. Töröld le gyöngéden a gyermek 
könnyeit..!









Nincsenek megjegyzések: